Glaukóma

A glaukóma vagy zöldhályog elnevezése az ókori görög „zöld szín” szóból ered, mely a zöldhályogos roham során kialakuló zöldes színű szaruhártya-elváltozásra utal.

A glaukóma lényege a látóhártya (retina) ganglion sejtjeinek progresszív pusztulása programozott sejthalál révén.

A zöldhályog kialakulása során a szemben található csarnokvíz termelődése és elfolyása közötti egyensúly felborul, a szemnyomás megemelkedik, ez a szaruhártya vizenyőjét és a látóidegfő vérellátási zavarát okozza. A vérellátási zavar következtében a látóhártya és a látóidegfő idegsejtjei elpusztulnak. Bár ez a folyamat visszafordíthatatlan látásromlást okoz, az időben felismert és kezelt betegség esetén ez a romlás megállítható.

Ha más szemészeti betegség nem kíséri, akkor elsődleges (primer), ha igen, akkor másodlagos (szekunder) zöldhályogról beszélünk, a csarnokzug felépítése alapján nyitott zugú (simplex) és zárt zugú (congestív) lehet.

Külön csoportot képez az elsődleges veleszületett zöldhályog (primer congenitalis glaucoma) amely esetében a csarnokvízelvezető rendszer nem fejlődött ki vagy nem átjárható.

A betegség a 40 évnél idősebbek körülbelül 2 százalékánál jelentkezhet. A zöldhályog gyakran mutat családi halmozódást, ezért fontos a betegek családtagjait szűrni.

Jellegzetes tünetek a szem és környékének fájdalma, szempirosodás, homályos látás, fényforrás körüli szivárványszerű karika látása.

Kifejezett szemnyomás emelkedés, a zöldhályogos roham esetén "kőkemény szem", elviselhetetlen fájdalom, hányinger, hányás, tágult szembogár, zöldes-szürkés szaruhártya észlelhető.

 Az esetek 90 százalékában azonban a zöldhályog lappangva, tünetmentesen alakul ki, ezért fontos a szűrés.

A diagnózis felállításához a legfontosabb a szemen belül uralkodó szemnyomás, szembelnyomás (IOP – intraocular pressure, vagy T – tensio). A szemnyomás normális tartománya 12-21 Hgmm, ennél magasabb nyomás zöldhályogra utalhat.

A csarnokvíz a csarnokzug felé vezetődik el, ezért fontos a csarnokzug felépítésének vizsgálata (gonioscopia) is.

A látóidegfő állapotára szemfenéki vizsgálattal is lehet következtetni, de pontosabb értéket kaphatunk a kritikus fúziós frekvencia (CFF) meghatározásával.

A látótérvizsgálatot (perimetria) ma már számítógéppel (computeres perimetria CP) végezzük, így nagyon finom eltérésekre is igen hamar fény derülhet.

A látóidegfő és a retinális idegrostréteg vizsgálata történhet szemfenéki tükrözéssel, ám ma már széles körben elterjedt egy nem invazív vizsgálati módszer az OCT (optikai koherencia tomográfia)

Kezelés:

Az orvos által választott kezelést a zöldhályog típusa határozza meg, célja azonban minden esetben a szemnyomás csökkentése, a látóidegfő keringésének javítása.

A szemnyomást konzervatív úton szemcseppekkel, tablettákkal, esetleg infúzióval lehet csökkenteni. A cseppek egymással is kombinálhatóak.

A zöldhályog bizonyos típusában a konzervatív terápia hatástalansága esetén lézeres és műtéti beavatkozásra is szükség lehet.

A glaukómás beteg kezelése és gondozása élete végéig tart. Három-hat hónaponként ismételten elvégezzük a szükséges vizsgálatokat. Ennek célja, hogy az esetleges progessziót időben észleljük, és ha kell, a kezelést még időben megváltoztathassuk.